Bemutatkozás | Tevékenységeink | Programok | Galéria | Kapcsolat
Bemutatkozás

Felmenőim által genetikailag kódolt vagyok a természetjárás minden formájára. Szüleimnek, nagyszüleimnek köszönhetően egész gyermekkorom a kirándulásról és a természet szeretetéről szólt. Ez az állapot egyre csak súlyosbodik, ha bizonyos időközönként nem mehetek ki a szabadba. Ilyenkor szabályosan rosszul érzem magam. Számomra a kirándulás nem elsősorban arról szól, hogy időre teljesítsek hosszú kilométereket, hanem inkább egyfajta feltöltődés, odafigyelés a természet hangjaira, energiáira. Párommal számtalan alkalommal, kirándulás közben nem szólunk egymáshoz, csak megyünk. Mikor nem beszélsz, sokkal kifinomultabban érzel mindent, érzed mit gondol a másik, érzed rezdüléseit és érzed minden mozdulatának jelentését. Ezeket az érzeteket szeretném megmutatni mindenkinek.

Lássuk be, nem a természet van értünk, alázattal és tisztelve azt, együtt kell élnünk vele, hogy legyen jövőnk ezen a földgolyón, ne csak múltunk.

Anyám tézise szerint akkor okosodik a gyerek ha az íróasztalnál ül.1-4. osztályig, ezt próbálta bizonyítani rajtam (sikertelenül). Reggel nyolctól este nyolcig, suli+napközi+otthon. Vidám négy év volt. Itt alakulhatott ki nálam a gerincoszlop oldal irányú görbülete Ötödik osztály, sulidoki kiszűrte, Fejesnek enyhe gerincferdülés van, semmi baj, úszás + gyógytorna és kinövi. Fejes elment úszni, eltelik két év, gerinc javul delta nő, lábak ropik. Sebaj szülinapra adunk neki bringát, meg fusson sokat. Lába erősödik még a tölcsér mellkasa is rendbejöhet. Bringa bevált, futás nem, helyette túrázás a hegyekbe. Megkérjük az unoka testvérét vigye magával, mert az amúgy se normális testépítős, küzdősportolós srác. Kisfejes első gyalogtúrája Mátra 65, egy egész napos gyaloglás, éjszaka 3 óra alvás. Sikerült! Megcsináltam! Na itt valami megpattant bennem. A fejemben. Ezután elkezdtem rendszeresen gyalogtúrázni. Második mérföldkő, Gödöllő 30, éjszaka, eső. Ettől a naptól már nem számított semmi. Megyünk? Persze! Legyen jég, hó, orkán, bármi.

Számomra a természetjárás jóval több mint egy hobbi, vagy sport, az életem egyik legfontosabb része. Gyerekkorom nyarait a hazai erdőket járva, táborozva töltöttem, az utóbbi években pedig eljutottam az igazi Nagy Hegyek világába. Bárhova megyek is, mindig találok újabb csodákat, lélegzetelállítóan szép hegyeket, mesés erdőket, vízeséseket, szédítő sziklafalakat és vadregényes völgyeket. Különösen vonzanak a 2000 m feletti csúcsok, ahol már csak a szél fütyül a sziklák közt és felhők kavarognak a lábam előtt, odafentről nézve minden más, átértékelődnek a lét apró-cseprő nehézségei. Ezek a fenséges pillanatok kikapcsolnak és feltöltenek, megadják a lendületet az év többi napjához. És ha az utat nem egyedül járom, hanem hasonlóan gondolkodó társakkal, ha a többiek arcán is ugyanazt az örömöt látom, ami engem is eltölt, akkor az együtt megtett kilométerek még maradandóbb élményt jelentenek!

A Természet számomra maga a Valóság, a Valódiság, az Igazi Szépség. És igazság, egyenesség, tiszta dolgok. Tanítás, tanulás, fejlődés. Ösztönösség, melybe tudatossággal többet tudunk belevinni. Ebben a közegben érzem magam igazán jól, itt tudok valódi életet élni. Erdők, fák, vadon élő állatok, hegyek, sziklák, rétek és tavak, tengerszemek, gleccserek és hófoltok – mértéktelen imádat él bennem irántuk! A mohazöld, az égkék, az őzbarna, és ezek végtelen árnyalata… A szél zúgása a fenyők közt… Apró színes virágok kavalkádja a kopár fennsíkon… Szürke sziklák halmaza a tejfehér felhők fölött… Füttyögve szaladgáló barna mormoták a zöld füvön… A végtelen horizontba nyúló hó által fedett hegycsúcsok vad változatossága… Egy malachitszín áttetsző tó fákkal és hegyekkel körülvéve… Nemcsak bámulom, de bejárom és megtapasztalom tájaikat, ha ők is engedik. Hisz itt annyi csoda vár! És örömöm csak növekszik, ha barátaim, ezek a nagyszerű emberek is itt vannak velem, és együtt éljük át az élményeket, együtt szippantjuk be a csodákat, együtt oldjuk meg a feladatokat, segítjük és jókedvre derítjük egymást… Pont ilyen a Porszem csapata!!!